1.0PepitaMamihttps://pepitamami.cafeblog.huPepitaMamihttps://pepitamami.cafeblog.hu/author/pepitamami/<div class="_5pbx userContent"> <p><a href="https://pepitamami.cafeblog.hu/files/2015/07/ID-100307566.jpg"><img class=" wp-image-48 alignleft" src="https://pepitamami.cafeblog.hu/files/2015/07/ID-100307566-300x200.jpg" alt="ID-100307566" width="206" height="137" /></a>Kora reggeli sétából toltam haza a kisfiamat. Ahogy közeledtem a lakótelephez, a következő dologra lettem figyelmes: egy redőny kb. 8 centire fel van húzva, és vélhetően az ablak mögött áll valaki, és azt kiabálja: <br /> <em>- Papa! Papa!</em><br /> Mindeközben egy idős bácsit látok kilépni a lépcsőházból, aki komótosan sétálni indul. Feltételezem, ő Papa.<br /> A hang tovább kiabál: <br /> <em>- Papa! Papa! Papaaa!</em><br /> Mivel szinte már mi is odaérünk a házhoz, magamban eldöntöm, hogy kedvesen felhívom a bácsi figyelmét arra, hogy egy otthonhagyott családtagja igen elszántan szeretne vele kapcsolatba lépni. Azonban abban a pillanatban, ahogy az ablak alá, és így Papa mellé érünk, ő meghallja a hívó szót. Csakhogy abból a pozícióból, ahol ő áll, nem látja, hogy melyik ablakból szólították. Kora reggel van még, a redőny csak egy tenyérnyire van felhúzva, így csak egyike a ház sok-sok lecsukott szemének. Papa az ég felé nézve próbál különbséget tenni a sok redőnyös ablak között, nyilvánvalóan nem itt lakik, nem tudja, hova nézzen, honnan szólították. Segítségkérően néz rám, én pedig rámutatok a kérdéses ablakra, onnan kiabál valaki. Papa visszakiabál: <br /> <em>- Tessék!!!</em> <br /> Magamban egy félmosollyal nyugtázom, hogy egymásra találtak, és hazainduláshoz készülődve irányba fordítom a babakocsit. Azonban a hang egy teljesen váratlan dolgot mond, a nevemet! Valamint azt is még:<br /><em> - Annyira szép gyereked van! Kisfiú vagy kislány?</em><br /> Nem hiszek a fülemnek. Szinte hajnal van, egy lehúzott redőny mögül egy ismeretlen hang óbégatva kérdezi, hogy fiam vagy lányom van? A döbbenettől szólni sem tudok. Zavaromból Papa hangja riaszt fel, aki azt kiabálja:<br /><em> - Tessék???</em><br /> Jön a felelet:<br /><em> - Azt kérdeztem, kisfiú-e vagy kislány!!!</em><br /> Papa kétségbeesve néz rám, és azt motyogja:<br /><em> - Nem értem...</em><br /> Én eddig hezitáltam, hogy részt vegyek-e ebben a bohózatban, de kisgyerekes anyukaként minden alkalmat meg kell ragadni az emberi kommunikációra, így felpattanva a mókavonatra azt üvöltöm bele a hajnali csendbe:<br /><em> - Kisfiú!!!</em><br /> Papa hangja mintha megremegne, amikor hozzámfordulva felcsattan:<br /> <em>- Ki a kisfiú???</em><br /><em> - Hát ő.</em> - mutatok a babakocsira, és azon tűnődöm, volna-e értelme belekezdeni a magyarázatba. Papa döbbenten nézi a kisfiamat, amikor a szinte elfeledett szereplőnk, a Hang A Redőny Mögül újra színre lép:<br /> <em>- Papa!!!</em><br /><em> - Tessék!</em> - most rögtön meghallotta.<br /> <em>- A Patriknak hozzál csokikat!</em><br /><em> - Mi van?</em> - kiabál Papa, pedig már kezdtem azt hinni, a szélirány mostantól neki kedvez.<br /> <em>- A Patriknak hozzál csokikat!!!</em> - teker még egyet a hangerőn a Hang A Redőny Mögül.<br /> Papa arcán nincs érzelem, amikor rámnéz. A mókavonat továbbrobog. Én magától értetődően azt mondom:<br /><em> - Tessék csokikat hozni a Patriknak.</em><br /> Papa felnéz az égre, és mivel még mindig nem tudja, melyik ablakból szólították, kimérten, lassan annyit mond a felhőknek:<br /> <em>- Én azt már régen felírtam a listára. Na szevasz.</em><br /> Ezzel elindul.<br /> Mi az ellenkező irányban lakunk, így én is tolni kezdem a babakocsit. Magamban a szürreális élményen mosolygok. Már a sarkon fordulunk be, amikor a szél hangot sodor felém:<br /> <em>- Láttalak benneteket múltkor is! Annyira szép a kisfiad...</em></p> </div> <div> </div> <div> </div>rich