Tapasztaltabb anyukáktól mindig azt hallom, több cumi kell, mert úgyis eltűnik. Sosem értettem ezt. Újszülöttként egy cumija volt, sosem veszett el. Hamarosan azonban a sterilizálás megkönnyítése miatt szereztünk be újat, és mivel kettes csomagban árulták, hát kettőt vettünk. Így három cumival gazdálkodtunk. Persze, ahogy lenni szokott, “csak úgy” lett még kettő (Nézd, milyen cuki, vegyük meg!), öt cumival igazán úgy éreztem, hogy annyi cumink van, hogy cumiboltot is nyithatnánk. Ráadásul nem is nagyon vannak használatban, a kisfiam ugyanis csak alváshoz igényli őket.
Azonban egy-két hete furcsa jelenség ütötte fel a fejét otthonunkban: a cumik eltűnnek. Így, ahogy mondom, szőrén-szálán nyomuk veszik. Rutinosan először az ágy alatt keresem, mert pontosan tudom, abban a korban van most, amikor az “eldobással” mint fogalommal ismerkedik, mást is eldob egy nap ezerszer. De az ágy alatt egy árva porcica néz velem farkasszemet (Feljegyezni: porszívózás!), cumi nincs.
Következő utam a sterilizálások helyszínéhez vezet, biztos vagyok benne, hogy a férjem előzékeny volt, és már rég lesterilizálta az egész gyűjteményt, amik majd úgy várnak rám, mint a reptéren a repülők – szépen egyfelé fordítva, szín szerint csoportosítva. De meglepődöm, ott ugyanis egy cumi árválkodik, ráadásul azt is én sterilizáltam tegnap.
Átnézem a pelenkázótáskát, a saját táskámat, a babakocsit, a hintát, a mi ágyunkat, eredménytelenül. Nincs cumi.
Ki lopta el a cumikat?
Eljátszom a gondolattal, ahogy a betörők az éj leple alatt (szigorúan a rajzfilmekben látott fekete-fehér csíkos egyenruhában, szemüket eltakaró sállal) belopóznak, elhaladnak a műszaki cikkek és a (nemlétező) aranyak mellett, célirányosan a cumikat keresve. Lefitymálóan félredobják az eleve kupak nélkül a bolt polcaira került, ormótlan cumit, hogy aztán a levegőbe öklözve örüljenek, amikor ráakadnak a sötétben világítós dizájner darabra, ami mellett még a kupak is ott hever.
Mennyit érhet a feketecumipiacon egy újszerű állapotban lévő, limitált kiadású darab? Remélem, ha már ellopta, jól megkéri az árát, én sem adnám alább két Babócás dominóért.
Biztos vagyok benne, hogy stílusosan a játszótéren, vagy a bölcsi sarkánál történik az átvétel. A vásárlók átlagos pelenkásoknak tűnnek, aki vagy a cipőjük orrát rugdossák, vagy úgy tesznek, mintha tüzetesen vizsgálnának éppen egy gesztenyét, de ha jobban megnézzük, már látjuk is, mennyire kemények, ha üzletről van szó.
– Itt a cucc.
– Kösz. Mennyi?
– Három Duplo-kocka, meg egy piros zsírkréta.- Miii? Múltkor elég volt egy kocka a zsírkréta mellé.
– Ez van, pörög a piac. Kell vagy nem?
– Hááát…
– Világít a sötétben.
– Jó, kell. Rablás fényes nappal. Itt a cuccod.
– Kösz. Ha drága, akkor ne hagyd el minden héten. Vagy használj cumipántot!
– Tudsz hozni?
– Tudok. De azért mélyebben kell nyúlnod a tornazsákodba…
De most komolyan, hol vannak a cumik? A fél pár zoknik és eltűnt hajgumik Bermuda-háromszögében?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: