A Mindig Jobb Anyukákról

Vannak a Mindig Jobb Anyukák. A Mindig Jobb Anyukák remekül beleillenek környezetükbe, ezért elsőre senki nem mondja meg róluk, hogy ők Mindig Jobb Anyukák.

A Mindig Jobb Anyuka áldozatára váratlanul támad. Ártatlan beszélgetésnek álcázva közeledik, majd lecsap. Többfajta stratégiáját dokumentálták már.

Egyes fajok vadászles-pozícióba helyezkednek a beszélgetés közben, és kivárnak, amíg nem találnak egy mondatot a tökéletes támadásra. Például a Gyanútlan Anyuka elnézést kér, hogy rövidre zárja a beszélgetést, mert a gyermeke felébredt, és hangos ordítással jelzi, hogy éhes. Mindig Jobb Anyukának a szeme izzani kezd, zsigereiben érzi, hogy itt a lehetőség mindigjobbnak lenni, és azt válaszolja: “A te gyereked ilyen? Én azt szeretem az enyémben, hogy csendben mosolyogva kivárja, míg érte nem megyünk.” Bamm. Támadás megtörtént. Mindig Jobb Anyuka büszkén húzza ki magát, miközben vért töröl a szája szegletéből. Gyanútlan Anyuka persze magában konstatálja, hogy a saját gyereke még csak hat hetes, Mindig Jobb Anyukáé pedig pont ennyi hónapos, de Mindig Jobb Anyukával felesleges vitatkozni. Mégis miről akarnád meggyőzni, hogy ő nem Mindig Jobb?

A vérszomjasabb fajok direkt olyan mederbe terelik a beszélgetést, ahol számukra terülj-terülj asztalka van. A Gyanútlan Anyuka mit sem sejtő kisnyúlként fut ki a tisztásra, ahonnan már nincs menekvés. MJA (Mindig Jobb Anyuka) egyenesen rákérdez, hogy GYA (Gyanútlan Anyuka) gyereke átalussza-e már az éjszakát. MJA módszerei nem mindig fairek, hiszen ezt a kérdést puhatolózó jelleggel máskor is feszegette már, de akkor még a saját porontya is 140 decibellel kérte hajnali kettőkor udvariasan édesanyját, hogy fáradjon át a gyerekszobába egy kis ingyombingyom-előadásra. Az első átaludt éjszaka után azonban MJA megy, és vadászik. GYA (a nevéből adódóan) gyanútlanul és őszintén válaszol, hogy nem, az ő gyermeke még nem alussza át az éjszakát, mikor MJA diadalittasan közli, hogy az övé bizony igen, és mintegy lesajnáló jelleggel hozzáteszi, hogy minden csak a napirenden és a következetességen múlik.

Mindig Jobb Anyukának van egy speciális faja, aki nem elégszik meg a mindigjobbsággal, kényszeresen tanácsot is ad. Tanácsot, amit te nem is kértél, mert nem gondolod, hogy problémád volna. Ha Mindig Jobb Anyuka soha, egy napig sem szoptatott, akkor is pontosan tudja, hogy te hol rontod el a szoptatást. “Mit szenvedsz vele, inkább fejd le, és add oda neki úgy!” – mondja, és természetesen nem hagyja ki azt sem, hogy “Na, ezért örülök én, hogy tápszeres a gyerekem. Ki nem bírnám ezt a vacakolást.”
Ha viszont te eteted tápszerrel a babát, akkor biztos lehetsz benne, “ő márpedig mindent megtett, hogy a lehető legtovább anyatejjel táplálhassa” (ügyet sem vetve a saját történetedre, próbálkozásaidra, esetleg döntésedre), és egy skorpiószúrással azt is hozzáteszi: “persze, mindenkinek a saját döntése, hogy milyen hamar adja fel”.
Hiába forr benned a düh, felesleges. Mindig Jobb Anyukának mindig van egy újabb érve, amivel azt bizonyítja, hogy ő jobb nálad. Mindig.

Lehetne keresni az okokat, hogy miért van ez. Vajon MJA anyuka belül bizonytalan-e, fél-e attól, hogy esetleg ő, vagy a gyermeke mégsem elég jók, és ezért licitál-e mindig rá a másikra? Lehetne, de minek. Saját jólfelfogott érdekünkben elég, ha kiváló álcázóképessége ellenére is felismerjük, magunkban nyugtázzuk, hogy Mindig Jobb Anyukával van dolgunk, és ennek tudatában vérmérsékletünktől függően vagy adunk neki témát, vagy nem. A Mindig Jobb Anyuka hamar továbbáll, ha áldozatán nem talál már fogást, és nemsokára más prédák után ácsingózva találjuk a játszótéren, vagy az ovi öltözőpadján. Ilyenkor látjuk, amint érdeklődést színlelve leül egy másik anyuka mellé, és hamarosan halljuk, hogy megkérdezi:
– És a te kislányod már le tudja írni a nevét?